A nekem ajánlott diéta rendkívül szigorú. El kellett hagynom a húst, a tehéntejet és a belőle készült tejtermékeket, a tojást és a glutén tartalmú gabonaféleségek minden formáját. Tiltólistás lett a burgonya, kukorica és rizs, a hüvelyesek és a banán, a csonthéjasokra- és olajos magvakra meg egyébként is allergiás vagyok. Ki kellett iktatnom a cukrot és ki kellett kutatnom, milyen olajokkal, zsiradékokkal helyettesíthetem azokat, amelyek addig rosszullétet okoztak. Ijesztően hangzik igaz? Mégis imádom, vissza nem térnék a régihez, semmi pénzért!

Pedig először kis híján én is sokkot kaptam. Főleg, amikor elkezdtem olvasgatni a bolti termékek összetevőit, és kiderült – igen, fenti keményítők, vagy cukrok és tejszármazékok szinte mindenben vannak. Vagy ha mégsem, akkor a csak „növényi olajként” feltüntetett olaj azt jelenti – tutira van benne szójaolaj.

Mégsem volt nehéz betartanom a diétát. Ennek egyik oka az volt, hogy szinte azonnal rosszul lettem a fenti alapanyagokkal készült ételektől. Érdekes volt felismerni például, hogy mitől görcsölt előtte évekig a hasam, ha bizonyos adalékanyagokkal készült fűszerkeverékeket, szószokat használtam, vagy „növényi olajos” halkonzervet, fehér lisztből készült pékárut ettem.

A másik ok, nem az én érdemem, hanem Anyukámé, aki kb. 15 éves koromra megismertetett a világkonyhával. Tudtam például, hogy elképesztően finom, laktató és végtelen számú ételt lehet varázsolni csak növényi alapanyagokból is. Ezeket évszázadok, sőt évezredek óta fogyasztják világ szerte.

Ráadásul felfedeztem, mit mivel és hogyan lehet helyettesíteni, miként kell elkészíteni.